Vesére várva, Eb-re készülve – Interjú Persa Tímeával

persa-timea-1.jpg

Persa Tímea egy szervátültetésre váró művesekezelt asztaliteniszező, aki már a két évvel ezelőtti Szervátültetettek és Művesekezeltek Európa bajnokságán is szerepelt, ráadásul nem is akárhogy, két érmet hozott haza.

Timi most gőzerővel készül a nyári Európa bajnokságra, közben beszélgettünk vele egyet, íme.

Zana Anita: Hogyan kezdődött a betegséged? Mit kell róla tudnunk?

Persa Tímea: 2000-ben, terhességem során derült ki, hogy probléma van a vesémmel. Egy ritka genetikai betegségben, úgynevezett köröm-patella szindrómában szenvedek, melynek egyik velejárója a veseelégtelenség. 14 éven keresztül sikerült gyógyszeres kezeléssel szinten tartani a vesefunkciókat, 2015 januárjában viszont el kellett kezdeni a dialízist, és ezzel egyidőben felkerültem a vesetranszplantációs várólistára is.

ZA: A dialízis mellett a többi tevékenységedre hogy jut időd?

PT: Előzetes tájékozódás után a peritoneális, azaz hasi dialízist választottam, mivel ez nagyobb szabadságot ad számomra, hiszen az otthonomban tudom végezni. Eleinte manuálisan dializáltam, majd egy kialakult sérv miatt átállítottak az automatizált dialízisre, ami azt jelenti, hogy egy gép segítségével éjszakánként folyik a kezelés, amíg én alszom.

ZA: Sportolni, hogyan kezdtél a transzplantáltak és dializáltak között?

PT: A nagyobb „szabadság” lehetővé tette a rendszeres sportolást. A Magyar Szervátültetettek Szövetségének (MSZSZ) segítségével az asztalitenisz mellett kötöttem ki. Ez volt az a sportág, amelyet akkori kondícióm mellett vállalni tudtam. A heti 2x2,5 órás edzések során viszont át kellett értékelnem, amit addig az asztaliteniszről gondoltam, az alapoktól kezdve megtanultam (és tanulom most is…) a játék különböző elemeit.

ZA: Két éve már szerepelhettél Szervátültetettek és Művesekezeltek Európa bajnokságán. Hogyan emlékszel rá vissza?

PT: Az MSZSZ és a Fresenius Medical Care segítségével 2016-ban részt vehettem a Szervátültetettek és Művesekezeltek Európa bajnokságán Finnországban. Amikor megérkeztem a szállodába, már várt a dializáló gép a szobámban, így a verseny alatt is tudtam végezni a kezelést.

Hatalmas élmény volt részt venni az eseményen, sorstársakkal találkozni, akik már túl vannak mindazon, ami rám még csak vár. Barátságok kötődtek, tapasztalatokat cseréltünk, jó volt látni, hogy „van élet” a transzplantáció után is, és ebben a sport nagyon sokat segít. Egyéniben bronz-, párosban ezüstérmet szereztem.

ZA: Az idei Eb-csapatba is bekerültél. Milyen reményekkel várod az idei kontinensbajnokságot?

PT: Az edzések azóta is teljes erőbedobással folynak, most már a 2018-as Európa-bajnokságra készülök, amelyet Szardínián rendeznek. Júniusban még vár ránk egy egyhetes edzőtábor, ami mindig nagyon kimerítő, ugyanakkor nagyon hasznos a felkészülés szempontjából. Bízom benne, hogy megint sikerül jó eredményt elérnem.

ZA: Mi hajt előre hétköznapokban, a nehézségeket miként viseled?

PT: Szerencsére jól érzem magam, az edzés mellett dolgozom is, nem érzem úgy, hogy a betegség gátolna a mindennapi életben. Imádok kertészkedni, társasjátékozni és a barátokkal együtt vidám perceket eltölteni. Közben pedig várom, hogy megszólaljon a mindent megváltoztató telefonhívás, hogy veseriadóm van, azonnal induljak a Transzplantációs Klinikára… és egy új vesével esélyt kapjak egy teljesebb életre.

Szerző (forrás): Zana Anita
2018. May 14. 09:06

Partnereink

Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.