V-Man, a kerkesszékes sportfotós

zana-9-02-termanyanita.jpg
Fotó: Kiss Zsolt és Ternyák Anita

Majd’ tíz éve láttam először egy kézilabdameccsen az FTC népligeti csarnokában pálya szélén egy elektromos kerekesszékes fiút, egy igen jó fényképezőgéppel, aki, naná, hogy, fotózott. Ő pedig nem volt más, mint Fehér Viktor, vagyis, ahogy a sportpályákon hívják, V-Man.

Később aztán egyik fotókiállításáról készítettem egy pár perces riportot. Majd néhány cikkemet az ő fotói illusztráltak. De ennek ellenére még nem volt alkalmunk hosszabban beszélgetni. Most, ezt pótolandó, következzék beszélgetésünk „nyilvánosan”. Vagyis Zana Anita, e sorok írója V-Mant kérdezte, ő pedig készséggel válaszolt mindenre.

Zana Anita: Csaknem tíz éve egy kézilabdameccsen arra lettem figyelmes, hogy egy elektromos kerekesszékben ülő srác a pálya szélén egy nagyon jó fényképezőgéppel fotóz. Mikor, és hogyan kezdődött ez a szenvedélyed?

Fehér Viktor, V-Man: A kézilabdát a kilencvenes évek óta követem figyelemmel, amikortól Laurencz László válogatottja újra a sportág élmezőnyébe került vissza. Élőben viszont csak jóval később, 2002-2003 körül volt szerencsém megtekinteni egy Fradi-Dunaújváros meccset, amit azóta meglehetősen sok követett. A fényképezés, „nagyon jó fényképezőgéppel” 2006-ban kezdődött. 

Mivel én csak elektromos kerekesszékkel tudok mozogni, és minden végtagom nagyon csekély erőkifejtésre képes, a fényképezés önmagában is elég komoly kihívás. Értéket (másoknak emlékeket) teremteni, magasztosabb szóval alkotni pedig pláne jó érzés.

ZA: Kerekesszékesként nem lehet egyszerű eljutnod az eseményekre. Hogyan oldod meg?

V-Man: Természetesen nem az! Az, hogy ilyen sok mérkőzésre eljutottam az utóbbi bő tíz évben, a szüleimnek köszönhető. Rengeteg sportcsarnokban jártunk országszerte, Szombathelytől-Békéscsabáig, sőt még Kaproncán is voltunk kifejezetten a kézilabda miatt. Sajnos édesapám a télen hosszú betegség után itt hagyott minket, így most már édesanyámmal ketten járunk a meccsekre, persze így már a korábbinál jóval kevesebb és inkább csak közelebbi helyszínekre megyünk.

Kerekesszékemmel rámpán szoktam fel- és legurulni az autónkba, tömegközlekedés sajnos abszolút nem jöhet szóba, mert egyrészt vidéken élünk, másrészt kevés olyan csarnok van, ami vasútállomás közelében lenne. Egyébként is rendkívül körülményes kerekesszékesként vonattal közlekedni – minden utazást oda-vissza több munkanappal előre be kell(ene) jelenteni, azon a néhány állomáson ahol van rá lehetőség, megfelelő busz pedig konkrétan nem is jár még felénk.

 

ZA: Ma már viszont a kézilabda-mérkőzések fotózása a munkád.

V-Man: Ez nem teljesen helytálló kijelentés most, bár volt már olyan időszak, mikor valóban ez volt a „főállású” munkám, és csaknem két évig az egyik élvonalbeli klub fotósaként tevékenykedhettem, de már hosszabb ideje egész más területen dolgozom. Webshop-üzemeltetéssel foglalkozom, jelenleg ez az állandó foglalkozásom.

A kézilabda- és röplabdafotózás - mert az utóbbi időkben azt is egészen megkedveltem - nagyrészt hobbi nálam, persze időnként kapok megbízásokat is. Alkalomszerűen fotóztam már több élvonalbeli és másodosztályú kézilabdaklubnak, a Pest Megyei Kézilabda Szövetség éves döntőjén például több alkalommal is, de arra is szíves gondolok vissza, amikor a fiú ifjúsági világbajnokság egyik fotósa lehettem Budaörsön.

ZA: Több alkalommal volt már kiállításod. Egyik székesfehérvári tárlatod megnyitóján én is ott voltam. Mit jelent számodra, hogy fotóidat ki is állítják?

V-Man: Első kiállításomat egy kedves, tapasztaltabb fotós kolléga és barát, József Lipót bátorítására és segítségével rendezték Székesfehérváron, a Viktória Rehabilitációs Központ kiállítótermében.

A tárlatoknak van egyfajta varázsa, természetesen jó érzés néhány év munkáját a mostani digitális világban már-már szokatlannak tűnő „kézzelfogható” formában is viszontlátni, és persze visszajelzéseket kapni. Eddigi legnagyobb kiállításom 2012-ben Gödöllőn, a Művészetek Házában volt, amiről nagy örömömre még országos televíziócsatorna is beszámolt.

ZA: Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

V-Man: Ameddig lehetőségeim (fizikai, családi, anyagi egyaránt) megengedik, szeretnék sok mérkőzésen élményeket szerezni és az ott készült képeimmel másoknak is örömet okozni. Ha úgy hozza az élet, hogy ezért ellenszolgáltatás is jár, az csak hab a tortán.

V-Man fotós weboldala  és  Hivatalos Facebook - oldala

Szerző (forrás): Zana Anita
2016. April 9. 19:00

Partnereink

Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.