Sporttal a transzplantált sorstársakért - Interjú Tilhof Ingriddel

kiemelt-4.jpg

A vesetranszplantált lány hosszú évek óta sportol a szervátültetettek között, de emellett sportvezetőként is tevékenykedik.

Több éve a Magyar Szervátültetettek Szövetségének a munkatársa, 2015 óta pedig alelnöke. Emellett a Magyar Transzplantáltak Kulturális és Sportegyesületének az elnöke, valamint maga is sportoló, legutóbb a tavalyi Szervátültetettek Nyári Világjátékán szerepelt nem is kis sikerrel.

Következzék Tilhof Ingrid története, íme.

Zana Anita: Régóta sportolsz a szervátültetettek között. Több sportágban is jeleskedsz. De mindez, hogy kezdődött?

Tilhof Ingrid: 14 éves koromban lettem vesebeteg, majd 2002-ben megtörtént az első vesetranszplantációm, azonban a beültetett vesét sajnos megtámadta az alapbetegségem, így pár hónap múlva újra művesekezelésre kellett járnom. 2004 augusztusában jött újra a várva várt telefon: ismét veseriadóm volt, a budapesti Transzplantációs Klinikán még aznap megtörtént a veseátültetés. Az első néhány hét itt is elég „döcögősen” indult, de lassan 14 éve élek teljes életet az új vesémmel.

A kezdetektől fogva játszottam a gondolattal, hogy valamit kellene sportolnom, hisz az általános iskolában is kézilabdáztam és atletizáltam. Már akkoriban is hallottam sorstársaktól a szervátültetett sportolók sikereit, azonban hiányzott egy kis lökés ahhoz, hogy belevágjak. 2009 őszén a Magyar Szervátültetettek Szövetsége röplabda nyílt napot tartott, ahova több fiatal szerátültetett - köztük én is - ellátogatott. Itt kaptam kedvet újra a sporthoz, itt kezdődött a „sportkarrierem” szervátültetettként.

Eleinte több sportágban is kipróbáltam magam. A röplabda mellett tollaslabda, és atlétika edzésekre is jártam. A röplabdát kis idő után abbahagytam, ugyanis nem nagyon éreztem magaménak, így több energiát és időt tudtam a tollaslabdába és az atlétikába fektetni. A 2013-as Szervátültetettek Világjátékáig szép sikereket értem el atlétikában és tollaslabdában is, azonban itt már a két sportág is soknak bizonyult, csak a tollaslabdát folytattam. 2015 és 2016 között kisebb szünet után, beugróként tértem vissza 2017 tavaszán ismét az versenysporthoz. 2017 nyarán, a XXI. Szervátültetettek Világjátékán, Malagában, tollaslabda egyéniben, párosban és vegyes párosban indultam.

ZA: Évek óta nem csak versenyzőként, hanem a Magyar Szervátültetettek Szövetsége - MSZSZ - alelnökeként, a szövetség munkatársaként is dolgozol. A szövetségen belül melyek a legfontosabb feladataid?

TI: 2010 év végén keresett meg a Szövetség akkori elnöke, Székely György, hogy nem segíteném-e a munkájukat. Örömmel éltem a lehetőséggel, így 2011 februárjában már a Magyar Szervátültetettek Szövetségének munkatársa voltam. 2011 tavaszától elnökségi tag, és 2015 januárjától pedig alelnökként is tevékenykedek.

A Szövetségen belül nagyon sokrétű a feladatköröm, egyebek mellett: kapcsolattartás a sportolókkal, edzőkkel, egyesületi elnökökkel; sportesemények, rendezvények szervezése, koordinálása; nemzetközi versenyek regisztrációja, adatok bekérése, levelezés; nemzetközi versenyeken a csapat koordinálása; szakmai- és pályázati beszámolók készítése; „SZERVUSZ” újság összeállítása, cikkek megírása; a közösségi oldalak és a honlap gondozása. Satöbbi.

ZA: A szövetségben végzett munkád mellett egy transzplantáltakkal foglalkozó egyesület elnöke is vagy. Mit kell erről tudni?

TI: Székely György halála után én vettem át a Magyar Transzplantáltak Kulturális és Sportegyesületének vezetését. Az egyesület 1987-ben jött létre, ez volt az első szervátültetett embereket tömörítő szervezet Magyarországon. Országos egyesület vagyunk, így az ország minden tájáról vannak tagjaink, sok sportolóval, akik a mai napig rendszeres részvevői a hazai és a nemzetközi versenyeknek.

ZA: Ahogy már említetted te is, a tavalyi Szervátültetettek Nyári Világjátékain versenyzőként is szerepeltél. A Világjátékokra miként tekintesz vissza? Hogyan értékeled az ott elért eredményeidet?

TI: A malagai Világjáték életem egyik legnagyobb élménye volt. Nem tudtam sok időt készülni a csapattal, hisz, mint már említettem, egy csapattársunk helyett kerültem be a sportági keretbe, és segítettem ki a párosokat. Szerencsére gyorsan sikerült felvennem a ritmust a többiekkel. Heti kétszeri edzés, és egy hetes edzőtábor után magabiztosan vártam a versenyt. Sajnos indulás előtt pár nappal egy váratlan helyzetet kellet megoldanunk, ugyanis a vegyes párom, akivel addig készültem, nem tudott velünk utazni, így végül a szintén veseátültetett Kóka Zoltánnal indultam el a vegyes páros versenyen, női párosban pedig veseátültetett tollaslabdázónk, Hanyu Zsuzsanna volt a párom.

A páros versenyszámokat mindig jobban a magaménak éreztem, mint az egyénit. Ez a Világjáték eredményeimen is meglátszik. Igaz, hogy mindent megtettem a sikerért, de egyéniben ez az ötödik helyre volt elég. Női párosban Hanyu Zsuzsival egészen a dobogó második fokáig meneteltünk. Vegyes párosunk teljesítménye messze felülmúlta az elvártat. Kóka Zolival 2013-ban játszottunk utoljára vegyes párost, azóta csak elvétve álltunk ilyen felállásban pályára. Első meccsünkön a 32-be kellett bejátszanunk magunkat. Az első pillanattól kezdve nagyon összhangban voltuk, éreztük egymás játékát. Megnyertük az első meccset, majd a másodikat és a harmadikat is; végül arra eszméltünk a végletekig szoros negyedik meccsünk végén, hogy az elődöntőben vagyunk. Leírhatatlan volt a boldogságunk, hogy eddig eljutottunk. Az elődöntőben ugyan kikaptunk a thai párostól, de így is a harmadik helyen végeztünk. Azt, hogy idáig eljutunk - az indulás napján - álmunkban sem gondoltuk volna.

Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak edzőnknek, Király Ákosnak, és a párjaimnak, Hanyu Zsuzsinak és Kóka Zoltánnak, hisz nélkülük ma rengeteg élménnyel szegényebb lennék.

ZA: Ahogy látom minden idődet a sorstársaid iránti tenni akarás és a sport tölti ki. Milyen terveid vannak a jövőben sportolóként és sportvezetőként?

TI: A sportot semmiképp nem szeretném abbahagyni. A mai napig hobbi szinten járok sportolni, tollaslabdázni, azonban az életemnek most azon szakaszában vagyok, mikor mérlegelnem kellett, és vannak fontosabb dolgok. Nemsokára szervezzük az esküvőt és a családalapítás is tervben van, így most egy darabig nem a sport lesz az első az életemben.

A szövetségi munkámat semmiképp nem szeretném feladni. Imádom csinálni. Úgy érzem, hogy megtaláltam az utamat a sikeres veseátültetés után: szeretek másoknak segíteni, és mikor látom az örömöt az arcokon, az mindenért kárpótol.

Szerző (forrás): Zana Anita
2018. February 16. 07:44

Partnereink

Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.