Sorstársai szolgálatában a vesetranszplantált családterapeuta – Interjú Gallusné Szabó Edittel

gallus-edit.JPG

Gallusné Szabó Edit vesetranszplantált családterapeuta, a Magyar Szervátültetettek Szövetség (MSZSZ) „Nekünk elmondhatod” programjának egyik vezetője. Korábban maga is sportolt a transzplantáltak között, közben pedig évek óta segíti munkájával és szakértelmével az MSZSZ munkáját.

Most a szövetség „Nekünk elmondhatod” kapcsán beszélgettünk vele. Interjú Gallusné Szabó Edittel.

Zana Anita: Ön az egyik vezetője a Magyar Szervátültetettek Szövetsége - MSZSZ „Nekünk elmondhatod” programjának. Mit takar ez a program? Mikor indult útjára ez a projekt?

Gallusné Szabó Edit: A legelején kezdem a történetet. Én magam is 17 éve szervátültetett vagyok, ezért a betegség engem is megviselt lelkileg. Mivel segítő szakmában dolgozom, körülvettek olyan barátok, akik végig tudták kísérni az utamat a dialízistől a szervátültetésig. Ez nekem is nagy segítség volt.
Mikor először találkoztam transzplantált társaimmal, és megtudták, hogy mentálhigiénés szakember, valamint családterapeuta vagyok, megnyíltak előttem, és őszintén kezdtek el beszélni, megtiszteltek a bizalmukkal, így sokan számoltak be nehézségeikről, félelmeikről. Mivel sok hasonlóság volt az általuk elmondottak között, ezért arra gondoltam, hogy nagy segítség lehet számukra egy olyan csoport, amit kifejezetten a sorstársaknak szerveznénk. Ezt az ötletet megosztottam Székely Györggyel, a MSZSZ akkori elnökével, aki maximálisan támogatott ebben. 2011-ben egy klubot szerveztünk, („UCS”- klub=utolsó csütörtök) amit havi egy alkalommal én vezetek a mai napig is. Azt vettem észre, hogy itt a legtöbbet egymásnak tudtak segíteni a résztvevők, azzal, hogy őszintén elmondták, megosztották nehézségeiket, amitől megkönnyebbültek, és megélhették a ,,nem vagyok egyedül” érzését.
Ezen a csoporton a sorstársak által meghatározott témákat beszélünk át, dolgozunk fel, és itt fogalmazódott meg először az az igény, hogy jó lenne egy olyan lehetőség is, ami személyes, és családos találkozásra is lehetőséget adna, és így is kaphatnának segítséget.
Szerencsénkre ezt az ötletet is támogatta Székely György, és így indult el tehát 2013 júniusában a „Nekünk elmondhatod!” lelki segítő program. Ezt az MSZSZ szervezte, tehát az Astellas Pharma Kft. támogatta anyagilag évekig.
Kezdetekben ketten voltunk munkatársak, és csak a SE. Transzplantációs és Sebészeti Klinikán fogadtuk a betegeket, Török Ivánnal, akit már több éve Tusor Lilla pszichológus váltott fel. Amint említettem, szervátültetett, szervre váró embereknek, és családtagjaiknak indítottuk ezt a programot, és mára már a Gottsegen György Kardiológiai Intézetben is fordulhatnak hozzánk segítségért. Itt a szakember először dr. Szekeres Ágota pszichológus, gyógypedagógus volt, akit anyai örömök miatt felváltott dr. Garai Dóra szakpszichológus, családterapeuta.
Kéthetente szerdánként fogadom a SE. Transzplantációs Klinikán sorstársaimat. Az 5 év alatt közel 150 szervátültetett emberrel foglalkoztam csak én, és nagy örömömre szolgál, hogy egyre több férfi is igénybe veszi ezt a szolgáltatást.
Az alábbi nehézségekkel fordultak hozzám segítségért (a teljesség igénye nélkül): a friss szervátültetettek kérdései, dilemmái; a szervkilökődéstől való félelmek, szorongások; párkapcsolati, családi problémák; önbizalomhiány; a gyász-veszteség feldolgozása; öngyilkossági gondolatok; valamint a fiataloknál a leválási nehézségek.

ZA: Ön veseátültetett. Mit kell tudni transzplantációjáról?

GSZE: Én sajnos nagyon korán kezdtem ezt a „műfajt”, már 3 évesen megoperáltak, akkor uréter szűkület miatt. Később aztán rendszeresen begyulladt mindkét vesém, végül 40 évesen kaptam az akkor már 63 éves édesanyámtól meg az egyik „édesszájú” veséjét. (Addig főleg a sós ételeket szerettem, azóta az édességet kedvelem sokkal jobban.)
Nem is tudtam, hogy édesanyám vizsgáltatja magát, hogy odaadhatja-e a veséjét. Meg sem fordult a fejemben, hiszen tudtam, hogy magas a vérnyomása, és nyilvántartott vesebeteg, mert gyakran volt vér a vizeletében. Önmagában már egy is elég ahhoz, hogy szóba se kerülhetett volna, hogy donor lehessen. Ő azonban olyan kitartó, és elszánt volt, hogy kivizsgáltatta magát, jó vérnyomásértékeket produkált, végül bebizonyította azt is, hogy tökéletesen működik a veséje. Így kerülhetett sor végül a szervátültetésre több hónapos kivizsgálás, és dializálás után.
Nagyon szerencsésnek mondhatom magam több szempontból, hiszen egyfelől: született két egészséges gyermekem, (már van egy unokám is) és így teljes életet élhettem, másfelől édesanyám kétszer is életet adott nekem.

ZA: A transzplantációja után került kapcsolatba az MSZSZ-szel, sportolt is a transzplantáltak között. De hogyan kezdődött a közös munka?

GSZE: Én is, ahogy - szerencsére - többen, elkezdtem a szervátültetést követően sportolni. Először tollaslabdáztam, majd úsztam. Még a tollaslabdázás kapcsán ismertem meg az akkori MSZSZ elnökét, Székely Györgyöt, az úszás révén pedig Berente Juditot, aki akkor még elnökhelyettes volt a szövetségben.
A világbajnokságot megelőző edzőtáborban találkoztam a Transzplantációs Alapítvány elnökével, Szalamanov Zsuzsával, aki meghívott a szervátültetett gyerekek nyári táborába önkéntesnek. Ebben a táborban a gyerekeket nagyon sok szakember segítette, volt a kézműveskedéstől, az úszásoktatásig minden, de a szülőkkel senki nem foglalkozott. Azért tartottuk ezt fontosnak, mert hihetetlen traumát jelentett ez a betegség, és az ezzel járó lelki teher a szülőknek. Így kezdődött, és immár 11 éve vagyok a mai napig is a gyerektábor önkéntese, a „családi kör” nevű csoportot vezetem a szülőknek.
Itt, az edzőtáborban találkoztam több sportolóval, akik, amikor megtudták, hogy mivel foglalkozom, megkértek, hogy beszélgessek velük. Köztük volt Judit is, és egy másik úszónő, Medve Jánosné Böbe is, akivel „végigdolgoztuk” a hetet. Nagy öröm volt számomra, hogy többen is azt jelezték vissza, ez nagy segítség volt nekik, mert a régóta cipelt terheiktől megszabadultak, a régi traumáikat feldolgozhatták. Nem is gondoltam, hogy később ennek kézzelfogható eredménye is lesz, de az ezt követő világbajnokságon Böbe három világcsúcsot megjavított, és úgy nyilatkozott, hogy eddig hátizsákkal úszott, most pedig anélkül. Mindenkinek azt javasolja, hogy próbálja ki a kettő közötti különbséget. 
Tulajdonképpen így kezdődött, hogy több sportoló is elkezdett hozzám járni. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy kétszer is felkért Székely György, a Szövetség akkori elnöke, hogy a magyar szervátültetettek sportcsapatát kísérjem el a Szervátültetettek Világjátékára, mint segítő. Így jártam a csapattal Svédországban és Dél-Afrikában is, ami hihetetlenül nagy élmény volt számomra. Megtapasztaltam a közös szurkolást, az összefogást, egymás támogatását, és remélem, hogy tudtam segíteni a sportolóknak abban is, hogy a versenyek során a lehető legjobb eredményt hozzák ki magukból.
Aztán beindultak sorra a már említett „UCS-klub”, a „Nekem elmondhatod” program is, amiről már beszéltem.

ZA: Hivatását tekintve családterapeuta, ez a „Nekünk elmondhatod” programban nagy segítségére lehet. Családterapeutaként mit tart a legfontosabb feladatának?

GSZE: Amikor még csak tanultam a családterápiát, számomra az volt a legnagyobb élmény, hogy itt nem az egyénnel foglalkozunk, hanem a család egészével, a rendszerrel. Hisszük, hogy hihetetlen mértékben hat a család minden tagja a másikra. Mit is jelent ez? Amikor egészségesek vagyunk, akkor a ránk osztott szerepeknek megfelelően működünk, és így kialakul egy rend, rendszer. Ebben mindenki teszi a dolgát, azt, amiben jártas. Pl. A feleség tanul a gyerekekkel, ő főz, takarít, a férfi pedig, ahogy mondani szoktam: „a mamutra vadászik”, magyarul: dolgozik, pénzt keres.
Ha a betegségünk miatt már nem tudjuk a szerepeinket vinni, akkor a rendszer is megborul, mindenki elbizonytalanodik, és ezeket a szerepeket át kell vennie az egészséges házastársnak, vagy valakinek a családból. Ez nagyon sok feszültséget szülhet, a betegben kialakulhat az önbizalom, önbecslés hiánya is. Ismét ki kell alakítani tehát egy új rendszert, ami időbe telik, hiszen olyan feladatokat kell felvennünk, ami számunka új, ismeretlen. Ha a fenti példát nézzük, akkor, ha a férfinek pl. dializálnia kell, akkor a feleségnek több munkát kell vállalnia, hogy a kieső keresetet pótolni tudja, a férfi pedig lehet, hogy a háztartásban tudja majd jobban kivenni a részét, hogy tehermentesítse feleségét.
Ha megkapjuk az új szervet, akkor újra esélyesek leszünk szerepeink visszavételére, ami szintén felborítja azt a megszokott rendet, amit kénytelen-kelletlen kialakítottunk. Ismét változtatni kell tehát, ami rendkívüli rugalmasságot kíván a család minden tagjától, mert gyakori, hogy ugyanúgy már nem tudjuk vinni az életünket, mint szervátültetés előtt.
Ezt a tudást, szemléletet viszem a „Nekünk elmondhatod!” program munkájába is, és gyakran hívom együtt a házastársakat, néha az egész családot is. Az a tapasztalatom, hogy ilyenkor kimondják azokat az érzéseket is, amiket eddig nem tudtak megosztani egymással. Ezzel lehetőséget kapnak arra, hogy jobban megértsék egymás nehézségét, elgyászolják, hogy megváltozott az életük, és így egy új elköteleződés születhet, mélyebb, ami már nem kérdőjeleződik meg.
Azt tartom a legfontosabb feladatomnak, hogy hitelesen tudjam közvetíteni, hogy ha már kaptunk egy új lehetőséget arra, hogy éljünk, akkor ezzel kötelezettséget, kötelességet is vállalunk. Tartozunk a családunknak, és bizony a donorunknak is, hogy éljünk ezzel a hatalmas ajándékkal. Nagyon fontosnak tartom, talán a legfontosabbnak, hogy megtanuljunk a jelenben élni, minden kis dolognak örülni, a MOST pillanatát élvezni!!
Munkám során azt tapasztaltam, hogy ha a transzplantáltak életében már nem a szorongás dominál, akkor újra ki tudnak alakítani egy új, a jövőre irányuló rendet, rendszert, amiben már az erőforrások dominálhatnak. Lelki erejük hihetetlen többlettel gyarapszik, mely csakis az ő győzelmük! És ezt a győzelmet senki nem veheti el tőlük! TŐLÜNK!

Szerző (forrás): Zana Anita
2018. April 9. 10:52

Partnereink

Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.