Pastrovics Melinda búcsúja - Interjú a kiváló kapussal

skc61-1.png

Továbbra is a klub alkalmazásában marad, az aktív sportolás helyett viszont az utánpótlás-nevelésre koncentrál a Siófok kézilabdacsapatának hálóőre. Pastrovics Melinda sérülése miatt hagy fel az aktív játékkal, a kézilabda továbbra is szívügye marad.

Pastrovics Melinda a 2001-es junior vb után került a Ferencvároshoz, ahol kisebb megszakításokkal egy évtizedet töltött, és érte el legnagyobb sikereit: EHF- Kupát egyszer KEK-et pedig kétszer nyert a zöld-fehérekkel. A felnőtt válogatottban is szerepelhetett. Utolsó szakászában pedig a siófoki csapat kapuját védte. Egy sérülés kényszerítette, hogy befezezze játékos pályafutását, de hivatásától továbbra sem szakad el.

Interjú Pastrovics Melindával.

Zana Anita: Kiskunhalason kezdtél kézilabdázni, és a junior világbajnoki ezüstérem után igazolt le a Ferencváros. Hogyan emlékszel erre vissza?

Pastrovics Melinda: Nagyon emlékezetes időszak számomra. Kezdeném azzal, hogy húsz éves voltam, amikor készültem júniusban a junior válogatottal a Győrben rendezendő junior vb-re akkor még a Kiskunhalas igazolt játékosa voltam, és éreztem, hogy ez a vb számomra egy kiugrási lehetőség lehet, hiszen magasabb szintre vágytam, és akkor Kiskunhalason másodosztályú kézilabdacsapat volt. Persze nagyon sokat köszönhetek szülővárosomnak, hiszen ott kezdtem a sportot, ott szerettették meg velem a kézilabdát, ott állhattam először NB 1-es meccsen a kapuba.

Szóval vb közben egyik este odajött hozzám a válogatott másodedzője Szarka Évi, akit szinte a második anyámnak tekintettem, és azt mondta, holnap védjek jól, mert Németh András érkezik a meccsre, és végig engem fog figyelni. Persze hadd ne mondjam, mekkora pánik lett úrra rajtam. Másnap beálltam, jól védtem, és összességében az egész vb-n jól ment, így András odahívott a Fradiba, innentől pedig semmi sem menthetett attól a miliőtől, ami az elejétől beszippantott.

ZA: Az FTC-ben kisebb megszakításokkal tíz évet töltöttél, és a sikerek sem maradtak el. EHF- kupagyőzelem, két KEK-győzelem, és a magyar bajnokságban és kupában is több érem és aranyérem. Ezekből a sikerekből melyiket emelnéd ki?

PM: Az összes kupagyőzelemnek megvan a maga története, mindegyik kedves számomra, éppen ezért nem emelnék ki egyet sem. Az EHF- kupa volt az első, közben magyar bajnoki cím, utána a KEK-győzelmek. A Ferencvárosnál lettem igazi érett, profi sportoló és sportember. Ebben nagyon sok szerepe volt Németh Andrásnak, a köztünk lévő bensőséges mester-tanítványi viszony miatt lettem az aki, és nagyon megerősített engem a későbbi sikerekben, kudarcokban az, hogy ő nevelt engem. Tanításainak nagyon sok hasznát vettem a sportban és az élet egyéb területein. Nagyon sokat köszönhetek neki.

ZA: A felnőtt válogatottban is szerepeltél néhányszor. Erre az időszakra hogyan emlékszel vissza?

PM: Nem igazán vagyok, szerencsés évjárat, hiszen az én „csúcséveimben” még Pálinger Kati világklasszis kézilabdázó uralta a válogatottban ezt a posztot. Abban az időben, amikor a legjobb éveimet éltem, csak másod- vagy harmadhegedűs szerep jutott nekem a válogatottban. Válogatott szinten nem igazán volt szükség második, vagy harmadik számú kapusra, de azért így is jutott számomra a válogatottságból, Eb-n és vb-n is pályára lephettem a világ elit válogatottjaival szemben, de a sikereim csúcsát nem ebben az időszakban értem el.

ZA: Siófokon is több szezont töltöttél. A pályafutásod aktív sporttal töltött utolsó szakaszát hogyan értékeled?

PM: Sajnos a siófoki éveim csapatszinten nem igazán mondhatók sikeresnek, egy bronzérmet tudok felmutatni Magyar Kupában. Az első évben Golovin Vlagyimirrel karöltve szereztük meg. Mostanra bízom benne, hogy végre a klub sikereket fog tudni elérni, mert nagyon nagy szükség van rá, hiszen a háttérmunkát ismervén bátran mondhatom, a klub vezetése nagyon sok energiát fektet abba, hogy a csapat sikeres legyen hazai és nemzetközi porondon is.

ZA: Szezon közben jött el számodra a búcsú. Miért?

PM: Utolsó évemet szerettem volna befejezni Siófokon, de nem úgy gondoltam, hogy a felénél fog eljönni az idő. Sajnos már annyira nem bírta a térdem a terhelést, hogy egy keményebb edzés után napokat szenvedtem. Ezért, úgy döntöttem, hogy jobb lesz, ha a civil életemet kezdem felépíteni, és magam mögött hagyom az elmúlt húsz év emlékeit...

ZA: Tudom, sok terved van most. Melyek ezek?

PM: Négy éve foglalkozom utánpótlás-kapusokkal, szóval nem ismeretlen számomra ez a helyzet. Először is a klub alkalmazásában dolgozom, továbbá az összes utánpótlás korú kapus hozzám tartozik. Szeretném, ha a jelenlévők mellé fel tudnám duzzasztani a 13-16 éves korú gyerek létszámát, mert ezekben a korosztályokban nagy hiány van. Már most szervezem a nyári kapustábort, aminek a helyszíne természetesen a sportcentrumunk, a csodálatos komplexumunk ad otthont. Hosszútávú célunk a klubbal egyetemben pedig az, hogy beindítsunk Siófokon egy kapusakadémiát. A napjaim most tervezéssel, szervezéssel telnek, és nem unatkozom, ráadásul a médiában is szakkommentátorként tevékenykedem a klub hivatalos közvetítésein.

Fotó: siofokkc.hu

Szerző (forrás): Zana Anita
2018. January 10. 14:33

Partnereink

Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.