Nagy tervek motorral - Interjú Kovács Nikolettel (Fotógalériával)

2017-kov-csniki-akci-01.jpg

Kovács Nikolett a legeredményesebb magyar női motorversenyző. Női Európa-bajnoki harmadik, többszörös Európa-bajnoki pontszerző férfiak között, Alpok-Adria bajnoki futamon dobogós volt.

Szülei raliversenyzők voltak, és 1978-ban magyar bajnoki címet nyertek. Talán nem véletlen, hogy Niki végül motorversenyző lett. Az idei esztendőben ismét nagy tervei vannak, de emellett médiamunkásként is több dolgot csinál – mindeközben a motorsportot szolgálja.

Interjú Kovács Nikolettel.

Zana Anita: A szüleid is a sebesség bűvöletében életek. Egyértelmű volt számodra, hogy neked is ez lesz az utad?

Kovács Nikolett: Nem igazán volt választásom (nevet). És ezt nem úgy értem, hogy bármit is rám erőltettek volna, hanem hogy számomra ez volt a természetes közeg. Úgy szoktam mondani, hogy az anyatejjel együtt szívtam magamba a benzingőzt. A családi elmesélések szerint az első szavam a „motoj” volt, ami megpecsételte a továbbiakat. Persze sok más sportot kipróbáltam gyerekkoromban, például versenyszerűen ritmikus sportgimnasztikáztam egy ideig. De később választani kellett, és nem volt kérdés, hogy a motorozás érdekel igazán, és hogy abban vagyok tehetségesebb.

ZA: Hogyan kezdtél motorozni, majd később versenyezni?

KN: Másfél évesen kaptam meg az első motoromat, egy elektromos Vespát. Az első igazi, benzines motort négyévesen kaptam, az egy Romet volt. Hamar le kellett azonban cserélni, mert nem értem el rendesen a kuplungot. A versenyzés is ekkor kezdődött, 1986-ban, amikor édesanyám elindította a minimotorozást Magyarországon, azaz a gyerekek már szervezett keretek között motoroztak és versenyeztek. Az első bajnokságokat 1991-ben írták ki, amikor a Magyar Motorkerékpáros Szövetség a szárnyai alá vett minket, gyerekeket.

Az első „felnőtt” versenyemen 1997-ben indultam, akkor kezdtem 125 GP kategóriában versenyezni, ami a következő tíz évemet meghatározta.

ZA: Női motorversenyzőként számtalan kimagasló eredménnyel büszkélkedhetsz, de magad melyiket emelnéd ki, és miért?

KN: Szerencsére több olyan eredmény is van, amire nagyon büszke vagyok, vagy különleges számomra. Az egyik ilyen a Női Európa-bajnokságon szerzett összetett harmadik helyem 2008-ban. Akkor váltottam kategóriát, és kezdtem 600 cm3-es motorral versenyezni. A többi lánynak már többéves tapasztalata volt ilyen motorokkal, így ez egy hatalmas eredmény volt a tanuló évemben.

A másik csúcspont a karrieremben az Endurance (hosszútávú) világbajnokság 2011-es katari futamán elért 6. helyezés a kategóriánkban. Egy női csapat tagjaként indultam, azaz hárman voltunk lányok a csapatban, és így teljesítettük a nyolcórás viadalt a pasik között.

Később volt lehetőségem Katarban a helyi nemzetközi bajnokságban is versenyezni, és jó néhányszor dobogóra állni egyedüli nőként a kategóriámban. Ezek is nagyon fontos sikerek, ahogy az összes versenyhelyezésem között akár nemzetközi, akár hazai bajnoki versenyen.

De hogy a 125 GP géposztályból is említsek valamit, az Európa-bajnoki pontszerzés (fiúk között, persze) szintén a szívem egyik csücske. Ahogy az is, hogy első magyar nőként jutottam el világbajnoki futamokra.

ZA: A motorversenyzői karriered mellett az újságírói tevékenységedet is többször elismerték a szakmabeliek. Az újságírás miként jött az életedben? A szakmai elismerés mit jelent számodra?

KN: Pici gyerekként szerettem bele a sportújságírásba. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy közelről figyelhettem a TeleSport nagyjainak munkáját. Kisfelnőttként el is végeztem egy újságírói iskolát, aztán az élet úgy hozta, hogy az írott sajtóban kaptam sorra a lehetőségeket, és a televíziózás csak plátói szerelem maradt.

A Magyar Sportújságíró Szövetségtől 2011-ben Nívódíjat kaptam az írott sajtó kategóriában. Hatalmas megtiszteltetés volt, és tényleg nem számítottam rá. A cikk témája, amivel nyertem, sajnos nagyon szomorú volt, hiszen akkor veszítette életét Shoya Tomizawa versenyző. Talán ebből is kiderül, hogy a fő csapásirány újságíróként a MotoGP, de írtam más technikai sportokról, sőt a Sztár Sportnál más területeken is kipróbálhattam magam.

A szívem sokadik csücske pedig a fotózásé, 2012-ben meg is nyertem egy versenyt, amit a MotoGP-n dolgozó fotósoknak írtak ki. De ahogy említettem, a nagy szerelem mindig is a televíziózás volt számomra. Ezért is volt hatalmas öröm, amikor tavaly közös munkába kezdhettem a Spíler TV-vel, akik most a MotoGP-t közvetítik itthon. Stefano Favaro jó kis csapatot rakott össze, büszke vagyok, hogy velük dolgozhatok, és remélem, idén még több színes anyagot, interjút hozunk majd a nézőknek.

ZA: Manapság mi tölti ki hétköznapijaidat? 2018-nak milyen tervekkel vágsz neki?

KN: Három év kényszerszünet után, amit az anyagi háttér hiánya okozott, tavaly ismét motorra ülhettem, és újra versenyezhettem, ami nagyon hiányzott az életemből. Szerencsére az idei szezonra is adottak a lehetőségek, amiért nem tudok elég hálás lenni főtámogatómnak a Szerencsejáték Zrt-nek. Ugyan még keresünk támogatókat, de a bázis már megvan. Az Alpok-Adria Bajnokságban indulok majd. Ennek megfelelően most gőzerővel folyik a fizikai felkészülés, szinte minden nap edzek, hol edzőteremben, hol otthon.

Remélem hamarosan kitavaszodik, és akkor a motoros edzések is beindulhatnak – igazából ehhez keresek még partnereket. A motorversenyzésben a legfontosabb, hogy mennyi időt tudsz a versenypályán tölteni, ami pedig pénz kérdése...

Újságíróként és fotósként pedig továbbra is olvashatják az írásaimat és láthatják a képeimet a Nemzeti Sport Online-on, valamint a Motor&Verda magazinban.

Szerző (forrás): Zana Anita
2018. January 22. 16:17

Partnereink

Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.