Hosszú Katinka motiválja a transzplantált úszóbajnokot! - Interjú Korcsik Leventével

korcsiklevente.jpg

Levente húsz éves lesz idén, egészséges, aktív és sportos gyermekkora után tizenöt éves korában derült ki végstádiumú veseelégtelensége, mely miatt szinte azonnal vesetranszplantációs várólistára került, majd 2013 májusában új vesét kapott a szegedi Transzplantációs Osztályon. A sikeres veseátültetés óta tanul, leérettségizett és felvételt nyert a Szegedi Egyetem jogi karára, emellett elkezdett a HVSUC-ben - Molnár Ernő kezei alatt - úszni és versenyezni.

Úszóként sikert sikerre halmoz, az idei Világjátékokon is felállhatott a dobogóra. Interjú Korcsik Leventével.

Zana Anita: Ha jól tudom, már egészen kisgyerek korod óta sportolsz. Honnan jött a sport szeretete?

Korcsik Levente: Igazából ezt én sem tudom. Oviban kezdtem focizni és úszni, utána egészen a betegségemig rengeteg sportot kipróbáltam, asztalitenisz, kézilabda, kosárlabda, kick-boksz mindegyiket egyesületi szinten űztem. Sok versenyen jártam, valahogy megragadott a sport szeretete. Sose telt el úgy nap, hogy ne mozogtam volna. Már egészen kicsi korom óta figyelem a nemzetközi sportteret is, minden érdekel a sporttal kapcsolatban, nem ragadtam le egy sportnál sem, ugyanúgy érdekel az NBA, mint mondjuk a Bajnokok Ligája vagy a FINA versenyei. Természetesen érdeklődési területem középpontjában az úszás áll.

ZA: Majd vesebeteg lettél, és sürgősséggel művesekezelésre szorultál és felkerültél a vesetranszplantációra várók listájára. Erről, mit kell tudni?

KL: 2013-ban kerültem a Szegedi Gyerekklinikára magas vérnyomással. Semmi korábban erre utaló jel nem volt. Kiderült, hogy a veséim összezsugorodnak (ami azóta már megállt). Okát mai napig nem tudjuk, két hónapig jártam művesekezelésre, azonnal felkerültem a vesetranszplantációs várólistára és nagyon szerencsés voltam, mert két hónap múlva új vesét kaptam.

ZA: A transzplantáltak között, hogyan kezdtél el sportolni?

KL: Anya javasolta az úszást és hogy járjak utána, van-e rá lehetőség. Felvettem a hódmezővásárhelyi transzplantáltakat összefogó egyesülettel a kapcsolatot és ők irányítottak a szervátültetett fiatalokat összefogó Trappancs Egyesület elnökéhez, Feszt Tímeához. Timi azonnal intézkedett, és következő héten már edzést látogattam Molnár Ernő csapatánál. Ernő bácsinak akkor már volt egy másik Trappancsos májtranszplantált úszóbajnoka, Süli Flóra, így megfelelő tapasztalattal rendelkezik a terhelhetőségünket illetően. Augusztus közepén pedig már részt vettem az első edzésemen is a Hódmezővásárhelyi Senior Úszó és Vízilabda Club (HSÚVC) csapatában.

ZA: Miért pont az úszást választottad?

KL: Mert imádom! Nincs jobb szó rá. És mondanom sem kell, hogy példaképem is van, akin mindennap inspirálódom, hihetetlenül motiváló, amit csinál és ez engem megfogott és nem eresztett el: Hosszú Katinka. Tehát részben neki is köze van az eredményeimhez (jó lenne egyszer elmondani neki). Olvastam mind a kettő könyvét, és olyan lendületet adott, hogy sikerült kitörnöm az addig számomra is bosszantó helyzetből. Bosszantott, hogy nem tudtam magammal mit kezdeni. Suli. kontroll, suli, kontroll… .Katinkát olvasva viszont megváltozott a felfogásom, a gondolkodásom. És amikor az első edzésen lent voltam, akkor tudtam meg, hogy nem csak én szeretem az úszást, hanem az úszás is engem. Magával ragadott és többé nem eresztett.

ZA: A Szegedi Tudományegyetem jogi karára jársz. Az úszást és a tanulmányaidat, hogyan tudod összeegyeztetni?

KL: Nem mondom, hogy az elején könnyű volt, de mára már rutinná vált. Rendszeresen tanulok, ezért nincs nagy lemaradásom az anyaggal, úgyhogy összeegyeztethető. Szeged és Vásárhely közt fél óra az út, mondhatjuk, hogy gyorsan hazaérek. Az edzések általában este 6-kor kezdődnek, de mostanság néha délelőtt is lemegyek, ha van időm rá. Igazából nem csak úszok, hanem szárazföldi edzéseket is végzek Szabó András felügyelete alatt, aki velem együtt csinálja a gyakorlatokat és űz, hajt a céljaim felé. Mindig van, aki foglalkozzon velem, ha Ernő bácsi nem tud edzést tartani (ami ritka, mivel még betegen is lejön csak azért, hogy én edzhessek. Hihetetlen!), akkor Kárai Peti (apukája vesetranszplantált úszóbajnok volt) tartja, ha ő sem, akkor is van az egyesületen belül, aki segít. Ez egy nagycsalád. Ami nem kihagyható, hogy szombaton is edzek, tehát úgy készülök, mint egy átlagos úszó, csak nem heti tizenkét edzéssel, hanem hattal.

ZA: Az idei Világjátékokon több érmet is szereztél. Mindezekre, hogyan tekintesz vissza?

KL: 50 méter háton lettem világbajnoki ezüstérmes. 50 gyorson nagyjából fél másodperc volt köztem és a dobogó között. De én elsősorban nem az érmekért úszok (persze nem rossz érzés, amikor a nyakadban lóg). Sokkal inkább azért, hogy ezáltal példát mutassak sorstársaimnak, hogy igenis van élet transzplantáció után is és az egészséges embereknek pedig abban, hogy merjünk álmodni, mert sosem tudhatjuk mikor teljesül. Tűzzünk ki célokat, harcoljunk értük, mint Katinka, mindig őt hozom példának, de egyszerűen nála jobban ezt senki nem mutatja nekünk. Keressük az ilyen embereket, bátran forduljunk hozzájuk. A vb után legalább tíz ember írt nekem, hogy hálásak hogy vagyok, mert példát mutattam nekik. Eléggé ledöbbentem. Mert ezt soha nem hittem volna. És most már értük is úszok, hogy minél több embernek tudjak segíteni. Márciusban előadást tartottam transzplantáltaknak a sport hatásáról, a Csongrád Megyei Szervátültetettek Egyesületénél egy közös projekten dolgozunk, aminek célja, hogy dializált betegeknek, transzplantáltaknak, egészséges embereknek mutassunk egy új utat, adjunk egy kis reményt. Úszom természetesen tovább a Trappancs Egyesület versenyzőjeként, célom a nemzetközi versenyek dobogója, minél magasabban.

Úgy tekintek vissza erre, mint egy nagyszerű utazás kezdetére. Amikor egyszer vége lesz, hihetetlen élményekre fogok visszatekinteni.

Szerző (forrás): Zana Anita
2017. October 29. 09:17

Partnereink

Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.