Ha Réka jól van, én is jól vagyok! - Interjú egy transzplantált atléta édesanyjával

nagyreka5.jpg

Nagy Réka 2004-ben született, 4 éves korában derült ki, hogy nephrosis szindrómája van. Szoros nefrológiai kontroll mellett 10 éves korára vált elkerülhetetlenné a művesekezelés, melynek az otthoni, hasi dialízis formáját választották. Szülei azonnal jelentkeztek, hogy odaadják gyermeküknek az egyik veséjüket. Az élődonoros veseátültetésre a vizsgálatok alapján édesapja lett volna alkalmas, de végül erre nem került sor: 2015 novemberében Réka új vesét kapott a budapesti Transzplantációs Klinikán. Már a betegsége alatt is rengeteget mozgott, a vesetranszplantáció után kezdett el rendszeresen futni.

A mosonmagyaróvári tinilány az idei évben több érmet és pontszerző helyet szerzett a Szervátültetettek Világjátékán, Spanyolországban. Réka édesanyjával, Szalay Évával beszélgettünk.

Zana Anita: Mit kell tudnunk lánya, Réka betegségéről?

Szalay Éva: Réka betegsége genetikai alapú, nefrózis szindrómának hívják, mindkét veséje fokozatosan ment tönkre. A betegségét akkor vették észre, amikor kiscsoportos óvodás volt. Az I. sz. Gyermekgyógyászati Klinikára kerültünk Reusz professzor úrhoz, aki akkor azt mondta, hogy ezek a vesék maximum 8 évig fogják ellátni a feladatukat. Ez a „jóslata” sajnos pontosan be is igazolódott.

Réka végül 11 éves korában, 2015. novemberében kapott új vesét, ami azóta szerencsére tökéletesen működik.

ZA: Édesanyaként, miként élete ezt meg?

SZÉ: Természetesen nehezen. Mindig igyekeztem azt tenni, ami a gyermekemnek az adott helyzetben a legjobb volt. Nagyon jó orvosok és jó ápolónők közé kerültünk, így megoldható feladat volt, bár még így sem volt egyszerű. Szerencsére mindig a gyermekem mellett lehettem és több esetben kaptunk külön kórtermet, így csak Rékával kellett foglalkoznom.

ZA: Hosszú ideig hasi dialízis kezelést kapott. Hogyan tudták átvészelni ezt az időszakot? Mi volt a legnehezebb ebben?

SZÉ: A hasi dialízist otthon végeztük. Amikor én dolgoztam, akkor Édesapám végezte a dialízist - Réka felügyeletével, aki ezt egyedül nem tudta még elvégezni a csövek miatt, ezért nagyon kellett a Nagypapa segítsége. Az iskolával is szerencsénk volt: ha szükséges volt, elengedték haza egy-egy dialízis erejéig.

A legnehezebb Réka számára talán az volt, hogy az úszást abba kellett hagynia. Kiscsoportos kora óta úszott, de csővel a hasában ez már nem volt megoldható és megengedhető, sőt a hasi katéter miatt a testnevelés órákon sem vehetett részt, nehogy megsérüljön.

ZA: Végül 2015-ben sikerült a transzplantáció, ahogy már Ön is említette. Utána Réka, hogyan kezdett sportolni? Hogyan került az atlétikapályára?

SZÉ: Réka a transzplantáció előtt is sportolt: úszott, futott és lovagolt. Reusz professzor úr kérése volt, hogy a mozgás legyen része az életének. A transzplantáció után a lovaglást a Transzplantációs Klinikai belgyógyászunk, Török doktor úr nem engedte, az úszással pedig a fertőzés veszély miatt hagytunk fel. A futás mindig része volt az életének, de edzési lehetőséget csak a Trappancs Egyesület megkeresése után, Feszt Timivel való egyeztetés után kerestünk. Jelenleg a Mosonmagyaróvári Atlétika Clubban edz, heti három-négy alkalommal, imádja az edzőjét, ezáltal még jobban vonzódik a sporthoz, így lett a Trappancs Egyesület versenyzője. Teljesen elhivatott az atlétika iránt. Réka úgy fogalmazott, hogy itt fogadják el, hogy ő szervátültetett. A társak nem kezelik másként itthon, és külön imádja, amikor Budapestre kell mennie egy-egy szervátültetettek részére rendezett versenyre vagy edzésre. A Trappancs atlétákkal nem csak versenytársak, hanem barátnők is lettek. Réka mindig nagyon várja a találkozásokat.

ZA: Az idei Világjátékokon több érmet is szerezett Réka. Szülőként, ez mit jelent Önnek?

SZÉ: A betegségének ez lett a „jó” oldala. Soha nem jutott volna el egy világbajnokságra, ha egészséges gyermekként nő fel és nem találunk egymásra a Trappancs Egyesülettel. A malagai Szervátültetettek Világjátéka akkora élményt szerzett Rékának (és nekünk is, az itthonról szurkolóknak), hogy azt azóta sem tudjuk szavakba önteni, elmesélhetetlen.

Természetesen örültünk a sikereinek, hiszen ez további motivációt adott az edzésekhez. De rajtunk, szülőkön kívül, sokan, sokféleképpen tesznek hozzá ehhez a történethez. A kezelőorvosai, akik ilyen szinten tartják, az edző, aki segíti, és aki mellett fejlődik, a Trappancsos társak, akik motiválják abban, hogy most éppen világbajnok akar lenni, a Trappancs Egyesület és annak vezetője, Feszt Timi, aki mindennek a lehetőségét megteremti és persze a támogatók, akik segítik a Trappancs versenyzőket – és Rékát – abban, hogy eljussanak a Szervátültetettek Világjátékra.

Ha Réka jól van, mindannyian jól vagyunk. Nekünk szülőknek az a dolgunk, hogy kísérjük ezen az úton, ami néha nehéz, néha könnyebb, a sikeres veseátültetés csodája nem hasonlítható semmihez. Nagyon boldog vagyok, hogy - bár reggel és este be kell venni a kötelező gyógyszereket, valamint hat-nyolchetente orvosi ellenőrző vizsgálatra kell járnunk - jelenleg nekünk is az a legnagyobb problémánk, hogy a most 13 éves – vesetranszplantált – lányom elkezdett lázadni az iskola ellen, a felnőttek ellen, a szabályok ellen: tehát az egészséges tini-korszakba léptünk, de ezt is át fogjuk vészelni. Együtt, mint minden mást.

Nagy Réka eredményei

2017. Szervátültetettek Világbajnoksága, Malaga

4×100 méteres női futóváltó: 8. hely
100 m síkfutás: 5. hely
200 m síkfutás: bronzérem
Távolugrás: bronzérem
4×400 méteres női futóváltó: bronzérem
Kislabdahajítás: ezüstérem

Szerző (forrás): Zana Anita
2017. November 19. 10:18

Partnereink

Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.