Gyógypedagógusnak készül a transzplantált atléta - Interjú Almási Szabinával

almasiszabina3.jpg

Almási Szabina 1990-ben született: májbetegsége azonnal kiderült. A májtranszplantációs várólista végül 17 éves korában vált elkerülhetetlenné, 3 év várakozás után kapott új májat. A sikeres májtranszplantáció után kezdett el sportolni, több sportág kipróbálása után döntött az atlétika mellett. A gyaloglással 2013 óta foglalkozik.

Szabina a Trappancs Egyesület sportolója és önkéntes. A sportban nincs más célja, minthogy kijusson a soron következő World Transplant Games-re. A civil életben pedig gyógypedagógus szeretne lenni. De a többit mesélje el ő maga. Interjú Almási Szabinával.

Zana Anita: Májbetegséged már a születésednél kiderült, de egész jól lehetett kezelni. 20 éves korodban kaptál új máját, de három évig voltál várólistán. Ezt a három évet hogyan tudtad túlélni?

Almási Szabina: A betegségem elég hirtelen vált intenzívvé 17 évesen, belső vérzés, vérhányás és tíz hónap kórház. Egy műtét segítségével éltem túl, ami megszüntette a vénák elpattogását.

Utána 2010-ig voltam várólistán, az állapotom hullámzónak volt mondható, néha fájdalmak, sárgulás jött, utána általában egy problémamentes időszak következett, közben befejeztem a gimnáziumot, elkezdtem az egyetemet. Ez így ment egészen 2010.november 2-ig amikor reggel már csöngött a telefonom: májriadóm volt, ez azt jelentette, hogy azonnal mennem kellett a budapesti Transzplantációs Klinikára, ahol egy számomra alkalmas májjal vártak.

ZA: Melyek voltak a legkeményebb pillatok ezalatt?

ASZ: Nem volt időm arra gondolni, hogy pengeélen táncolok, bármikor összeomolhat a keringésem, elvérzek, mert az egyik nap után jött a másik és csinálni kellett tovább, a tíz hónapos kórházi ápolás lehetett talán az egyik legnehezebb, de mindig arra gondoltam, mennyi mindent fogok csinálni, amikor hazamegyek. A családom nagyon sokat jött látogatni hozzám, volt időszak, amikor anya bent maradhatott velem éjszakára is. A kórházban pedig amikor jobban éreztem magam rajzoltam, gyöngyöt fűztem, számítógépes játékokkal játszottam.

ZA: Hogyan lettél atléta?

ASZ: Ez igen érdekesen indult, még testnevelésből is fel voltam mentve suliban. Amikor kiderült, hogy lehet sportolni, sőt ajánlott is, akkor a Trappancs Egyesület segített abban, hogy rájöjjek mi is az amit szeretek. Kipróbáltam pár sportot, de egyikben sem éreztem magam igazán jól, az atlétikát is ki akartam próbálni, végül annál tudtam csak megmaradni. Nem tudom pontosan, miért ezt szerettem meg, az biztos, hogy az akkori edzőmnek, Jung Andrásnénak nagy szerepe volt ebben, hamar kiderült a futás nem nekem való, viszont a gyosgyaloglás annál inkább. Támogatott, biztatott, megértő volt.

ZA: A korábbi években több nagy sikert is elértél nemzetközi szinten. Ezek közül melyiket emelnéd ki, és miért? Melyik a legkedvesebb számodra?

SZA: A legelső nemzetközi versenyem meghatározó volt, Krakkóban. Eleve nehezen hittem el, hogy képes vagyok rá. Végül szakadó esőben, bőrig ázva, fázva, de lett egy bronzérmem, női 3 km gyorsgyaloglásban.

ZA: A Trappancs Egyesületnek nem csak sportolója vagy, hanem aktivistája, önkéntese is. Ezt miért tartod fontosnak? Milyen feladataid vannak önkéntesként?

SZA: Azért tartom fontosnak, mert nekem nagyon sokat segített: látni másokat, akik ugyanúgy élnek szervátültetés után, mint bárki más, tanulnak, dolgoznak, szórakoznak. Persze nagyobb odafigyelést igényel a gyengített immunrendszer viszont ez teljes mértékben megszokható és minden, csak nem teher.

Az egyesületben nincsenek leosztott szerepek, mindig programtól függ, mit kell csinálni, volt, amikor egyszerűen csak egy standnál kellett állni és az érdeklődőkkel beszélgetni arról, hogy kik vagyunk, miért fontos ez, de volt, amikor transzplantációra várókkal beszélgettem információ és támasz miatt. Sminkeltem már táborban, vittük fürdőbe a kisebbeket.

ZA: A sportban és az életben milyen célokért küzdesz mostanság?

SZA: A sport terén a következő célom a World Transplant Games, ami egyszer már majdnem sikerült, egy kellemetlen és átmeneti mozgásszervi probléma meghiúsította. Minimum egy ezüstéremmel akarok hazatérni, ha egyszer kijutok. A másik nagy célom befejezni a sulit, amit még májátültetésre várva kezdtem el: szeretném végre elmondani magamról, hogy gyógypedagógus vagyok.

Szabina eredményei

2014. Szervátültetettek és Művesekezeltek Európa-bajnoksága, Krakkó

3 km-es gyaloglás: bronzérem

2015. British Transplant Games, Newcastle

3 km-es gyaloglás: 5. helyezés

2016. Szervátültetettek és Művesekezeltek Európa- bajnoksága, Vantaa

100 m síkfutás aranyérem
3 km gyaloglás ezüstérem
4 x 100 méteres női futóváltó ezüstérem

 

Szerző (forrás): Zana Anita
2017. November 27. 14:11

Partnereink

Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.