Boldog 11. vese-születésnapot, Anna! – Interjú egy sportos és aktív transzplantált lánnyal

img-2222.JPG

Kovács Anna transzplantált sportoló nemrégiben évfordulót ünnepelhetett, ugyanis áprilisban volt tizenegy éve, hogy átesett egy vesetranszplantáción.

A fiatal szervátültetett lánnyal rengeteg minden történt a több, mint egy évtized alatt: leérettségizett, lett egy diplomája, de már a másodikra hajt, érmeket szerzett a Szervátültetettek Világjátékain, megismerkedett a fotózás rejtelmeivel, megtanult síelni, eljutott Disneylandbe, életre szóló barátságokat kötött, elköltözött a családi fészekből; felnőtt. Ezer és ezer felejthetetlen élményben lehetett része, amelyeket soha nem felejt el!

Következzék Kovács Anna története.

Zana Anita: Április 21-én ünnepelted 11. vese-születésnapodat. Miért volt szükséged a transzplantációra több mint egy évtizeddel ezelőtt?

Kovács Anna: Policisztás vesebetegséggel születtem. Születésem után néhány hónappal diagnosztizálták a betegségemet, de az állapotom csak 13 éves koromra romlott annyira, hogy várólistára is kerüljek. Mindössze négy hónapot vártam az új vesémre, ami jónak számít.

ZA: Hogyan emlékszel vissza a műtétre, illetve az utána következő időszakokra?

KA: Kettős érzés járja át ilyenkor az embert, hiszen egyrészt nem kellemes, sok fájdalommal járó időszak ez; ugyanakkor egy új élet kezdetét is jelenti a transzplantáció. Nekem sajnos kissé problémás volt az első két év, de azóta már minden rendben működik.

 

ZA: Hogyan kezdtél sportolni a szervátültetettek között?

KA: Egy edzőtáborral egybekötött sporttábort szervezett a Trappancs, ahol lehetőségünk volt minden sportág kipróbálására. Én az atlétikát találtam a legnehezebbnek, a legdurvábbnak. Azt mondtam, hogy az atléták őrültek. Aztán valahogy pár hónap múlva már én is az Iharos Sándor atlétikapályára jártam edzésre hétvégenként, Jung Ágneshez. A napi edzéseimet pedig Janó Attila tartotta Kisbéren, akivel nagyon szoros volt a kapcsolatunk, és nagyon sok mindent köszönhetek neki. Az atlétikán belül én a rövid távú futószámokat (100m, 200m, 400m) és a távolugrást választottam. A versenyszerű sportot 4 éve hagytam abba. Jelenleg lovaglással töltöm szabadidőmet. Ez nem csak a testem, a lelket is ápolja.

ZA: Világjátékokon is szerepelhettél. Onnan milyen eredményekkel és élményékkel tértél haza?

KA: A svédországi, 2011-es Szervátültetettek Világjátékán vettem részt. Három bronzéremmel gazdagítottam a magyar csapatot. (200m, 400m, távolugrás)

ZA: Mit jelent számodra, hogy a Trappancs csapatához tartozol?

KA: Ez egy nagyon jó kis csapat. Segít, hogy természetesként kezeld amilyen vagy, és hogy megtaláld az utad.

ZA: Úgy tudom, sokat dolgozol és már a második diplomádra hajtasz. Milyen álmaid vannak az életben?

KA: Jelenleg az ELTE nyelvész mesterképzésének hallgatója vagyok, valamint emellett a komáromi Magyarock Dalszínháznál dolgozom, mint rendezőasszisztens és ügyelő. Hosszútávon is szeretnék a színház világában maradni. Akit egyszer ez a katartikus hely megérint, nehezen válik meg tőle.

Szerző (forrás): Zana Anita
2018. May 8. 10:24

Partnereink

Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.