Az elvégzett munka ereje - Paralimpai kvótások - 10. rész – Krajnyák Zsuzsanna

zana-209-05.jpg
Fotó: Kertész Bálint

A világ- és Európa-bajnok, paralimpiai ezüst- és bronzérmes kerekesszékes vívónő nagy erőkkel készül élete ötödik paralimpiájára. Az UTE versenyzője 1998-ban kezdett vívni és azóta sikert sikerre halmoz.

Csak néhány tényszerű adat a vívónő sikereiből: 2011-ben világ- és Európa-bajnoki címet is szerzett, 2006-ban sportolói Oscarra is jelölték, és arról már nem is beszélve, hogy paralimpiai éremmel is büszkélkedhetett. Krajnyák Zsuzsa beszélt nekünk a kezdetekről, a korábbi sikereiről, az anyaságról, és természetesen arról, is, hogy mindet megtesz a sikeres paralimpiai szereplésért.

Következik paralimpai kvótásokat bemutató sorozatunk 10. része. Krajnyák Zsuzsannával Zana Anita beszélgetett.

Zana Anita: A sport már gyerekkorod óta kiemelt szerepet tölt be az életedben. Hogyan kezdődött a vívás?

Krajnyák Zsuzsanna: Hat éves koromtól úsztam, a vívás nem is szerepelt a terveim között. Aztán 1998-ban Dani Gyöngyi - aki szintén Érden lakik – tanácsára lementem a vívóterembe és ott ragadtam. Nagyon megszerettem, és ez a szerelem azóta is tart!

ZA: 2000-ben vettél részt első alkalommal paralimpián. Milyen emlékeket őrzöl onnan?

KZS: Csodálatos volt! Egyrészt ez volt az első paralimpiám, így minden újnak és különlegesnek számított. Másrészt Sydney fantasztikus helyszín volt, az olimpiai falutól a városon át a létesítményekig és az ausztrálok is kitűnő házigazdák voltak. Harmadrészt pedig itt szereztem első paralimpiai érmeimet is: tőrben és párbajtőrben is bronzérmes lettem.

ZA: Paralimpiai ezüst- és bronzérmes vagy, emellett világ- és Európa bajnok is. Eddigi sikereid közül melyiket emelnéd ki és miért?

KZS: Az első érmek mindig különlegesebbek kicsit, így Sydney mindenképpen szép emlék. Ugyanakkor 2011-ben világ- és Európa-bajnok is lettem egyszerre, egész évben nagyon jól ment a vívás, amely annak is volt köszönhető, hogy szülés után tértem vissza és a kislányom, Zselyke jelenléte hatalmas erőt adott nekem. Szép emlék 2006 is, amikor sportolói Oscar díjra jelöltek a világ parasportolói közül, végül ugyan nem kaptam meg, de az ezzel járó utazás, felhajtás, figyelem csodálatos érzés volt. Még most is libabőrös leszek, ha erre gondolok.

ZA: Ahogy már te is említetted van egy kislányod. Adódik is a kérdés, hogy az élsportot és az anyaságot hogyan tudod összeegyeztetni?

KZS: Zselyke októberben lesz hétéves, így a szeptemberi paralimpiáról hoznom kell pár értékes ajándékot… Nem könnyű, de nem is lehetetlen feladat. Nekem óriási segítséget jelent, hogy a szüleim is Érden élnek, így ők mindig, mindenben tudnak segíteni, ha nekem versenyem vagy edzésem, edzőtáborom van. Sokszor egyébként ezekre is elkísér, volt már velem külföldön, Párizsban. A hazai versenyeken, Egerben szinte mindig ott van velem, és gyakran a tatai edzőtáborokba is elkísér. Jó gyerek, nem okoz gondot senkinek, sőt, mindenkit feldob. Nagyon jó érzés, hogy már ő is elkezdett vívni, szintén az UTE-ban, így heti két alkalommal egy helyen edzünk.

ZA: Az UTE–ben egyébként épek és fogyatékossággal élő versenyzők együtt edzettek nap mint nap. Ez mennyiben segíti a felkészülésedet a versenyekre?

KZS: Az edzőm, Feczer Viktor az integrált vívás hazai megteremtője. Az UTE-ban már évek óta mindennapos, hogy az épek és mi együtt készülünk. Nagyon sokat jelent mindkét oldalnak, mert sokat tanulunk technikailag egymástól, mindig izgalmas és színvonalas asszókra kerül sor, erős ellenfelekkel tudunk készülni, ez pedig sokat jelent aztán a versenyeken.

ZA: Paralimpiákról van már bronz- és ezüstérmed is. Mondhatjuk, hogy „már csak” az arany hiányzik? Milyen reményekkel utazol Rióba?

KZS: Igen, az arany valóban hiányzik. Londonban már nagyon közel voltam hozzá, s az elmúlt négy évben minden edzésen és versenyen azért küzdöttem, hogy az a kicsi, ami ott hiányzott, az Rióban már mellettem legyen. Négy számban is indulok, ráadásul nem lesz pihenőnap a számaim között, így brutálisan kemény lesz a verseny. Nemrég hallottuk, hogy kizárták az orosz paralimpikonokat (az orosz sportolok paralimpiáról való kizárása kapcsán még nincs végleges döntés - a szerk.), amely felemás érzéseket váltott ki belőlem. Egyrészt sajnálom azokat, akik ártatlanok és mégis elvesznek tőlük egy paralimpiát. Másrészt a párbajtőrben nekem és a csapatnak is az oroszok a legnagyobb riválisai, így ezzel a kizárással nekünk is nőttek az esélyeink. Edzőmmel, Feczer Viktorral, azonban mi továbbra is úgy készülünk, hogy mindenhol a legerősebb riválisokra kell számítani. Nekünk magunkra kell figyelni. Hiszünk az elvégzett munkában, hiszünk magunkban, mindannyian nagyon akarjuk a sikert, és ezért mindent meg is teszünk majd Rióban!

Szerző (forrás): Zana Anita
2016. August 10. 14:39

Partnereink

Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.