Aranyérem a Téli Világjátékokon – Interjú Jeszenkovits Judittal

jeszenkovitsjudit2.JPG

Judit felnőttként, vált transzplantálttá, 2009-ben volt kombinált máj- és veseátületetetése. Többféle sportot is űz sikerrel, más sportágak mellett az úszásban elért kimagasló eredményeire a legbüszkébb. Nemrégiben részt vett a Szervátültetettek Téli Világjátékán is, ahonnan szintén aranyéremmel tért haza.

A szentendrei sportolót idén már többedszer Pest Megyében is kitüntetették sporteredményei elismeréseként.

Interjú Jeszenkovits Judittal.

Zana Anita: Lassan tíz éve, 2009-ben volt kombinált vese-és májtranszplantációja. Hogyan emlékszik vissza ezekre az időkre? Mi volt legnehezebb ekkor?

Jeszenkovits Judit: Egyértelműen a dialízis volt a legnehezebb. Több mint két évig jártam kezelésre, s miután kivették a veséimet is, csak arra vártam, hogy felkerüljek a transzplantációs várólistára és megkapjam az új, minőségi életet biztosító májat és vesét. Teljes munkaidőben dolgoztam is, így nem sok mindenre maradt időm és erőm, igyekeztem elfoglalni magam és keveset gondolkozni. Számomra a legnehezebb tél és a legszebb tavasz volt a 2009-es év első fele – és ez a tavasz azóta is tart. Kaptam egy második esélyt, igyekszem boldogan megélni a mindennapokat és mindent megteszek, hogy teljes legyen az életem.

ZA: Legutóbb Szervátültetettek Téli Világjátékain szerepelt. Milyen élményekkel tért haza Svájcból? A téli sportokkal, miként ismerkedett meg?

JJ: Az utolsó pillanatban sikerült nekem is bekerülni a Magyar Szervátültetettek Szövetségének csapatába, akik Svájcba, a Szervátültetettek Téli Világjátékára utazhattak. Síelni sajnos csak felnőttként volt alkalmam valamennyire megtanulni, majd a betegségem előrehaladtával nem is tudtam folytatni. Végül a sikeres szervátültetés után néhány évvel újra alkalmam nyílt sílécre állni, bár a régi tudás megkopott és a félelem is előjött. Ezen a versenyen a két kilométeres hótalpas futásban indultam, amit sikerült is a korosztályomban megnyerni. Ehhez biztosan hozzájárult az állóképességem is, amit főleg a rendszeres úszásnak, valamint a tenisznek és pingpongnak köszönhetek.

ZA: Úgy tudom, csak meg szeretett volna tanulni úszni, „vízbiztossá” válni. Hogyan lett aztán ebből sikeres versenyzői pályafutás?

JJ: A szentendrei uszodába egy véletlennek köszönhetően keveredtem le. Ott ismertem meg az Elevenek Sportegyesület vezetőjét, az edzőmet: Mihály Norbertet. Gondoltam egy merészet: mi lenne, ha én is csatlakoznék, vennék pár órát, hogy megtanuljam a helyes levegővételt és a helyes mozdulatokat. Ebből a pár órából aztán 6 év lett. Közben teljesült egy vágyam is, meg tanultam pillangózni. Bár nagyon megküzdöttem ezért – egyesek szerint reménytelen eset voltam –, de most már nagyon szeretem és hálás vagyok érte, hogy az úszás az életem része lett.

ZA: A sportsikerek mit jelentenek Önnek? Melyiket emelni ki közülük?

JJ: Büszke vagyok magamra, hogy le tudom küzdeni lustaságomat és képes vagyok ilyen erőfeszítésre a jobb eredmények elérése érdekében. Elsősorban nem az érmekért hajtok, hanem a jobb időkért. Három dologra is büszke vagyok. Az első Krakkóban történt, a Szervátültetettek és Művesekezeltek Európa Bajnokságán: Berente Judit – a Magyar Szervátültetettek Szövetségének elnöke, aki szintén vesetranszplantált úszó – rábeszélt, hogy két nálam sokkal fiatalabb versenyző mellett induljak el 200 méter vegyesen. Bár előtte soha nem úsztam még ezt a számot, a pillangóm is gyenge volt még nagyon, azt sem tudtam, hogy milyen sorrendben kell úszni, de megcsináltam! Természetesen az 50 m pillangón elért korosztályos világcsúcsomra is büszke vagyok, amit a Szervátültetettek Világjátékán 2015-ben Argentinában értem el és tavaly szintén a Szervátültetettek Világjátékán – Malagában – megjavítottam. Borzasztóan örültem a 4x50m vegyesváltó tagjaként elért harmadik helyezésnek is, mert nagyon régen állhatott fel magyar váltó a dobogóra ebben a versenyszámban.

ZA: Decemberben immár többedik alkalommal „Legjobb Speciális Sportolója díjat” kapott Pest Megyében. Az effajta elismerés, mit jelent Önnek?

JJ: A Pest Megye Legjobb Speciális Sportolója díjátadásán a 2. helyezett lettem. Meglepetésként ért e kitüntetés. Annak különösen örültem, hogy mindhárom helyezett transzplantált volt, az első helyezett egy 26 éves veseátültetett atléta fiatalember – Velkey-Guth Ádám, a harmadik helyen egy 24 éves tüdőtranszplantált sportoló állhatott – Tóth Roland - , én kettőjük között: büszkén és boldogan.

Szerző (forrás): Zana Anita
2018. February 7. 11:51

Partnereink

Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.