Állami kitüntetés Varga Ferencnek – Interjú a legendás szakemberrel

allamikitunt.jpg

A Magyar Sport Napja alkalmából, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében megtartott ünnepségen Dr. Szabó Tünde sportért felelős államtitkár és Fazekas Attila Erik helyettes államtitkár adta át az elismeréseket.

A sport népszerűsítésében, a lakosság fizikai és erkölcsi állapotának fejlesztése érdekében végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként Eszterházy Miksa-díjban részesült Varga Ferenc, a Magyar Speciális Olimpia Szövetség korábbi társelnöke, az edelényi intézmény legendás vezetője.

Beszélgetés Varga Ferenccel, az ünnepélyes pillanatok után.

Zana Anita: A Speciális Olimpia Mozgalom és Ön hogyan találtak egymásra?

Varga Ferenc: Wisinger János kezdeményezésére néhányan 1989-ben megalakítottuk a Magyar Speciális Olimpia Szövetséget (MSOSZ), előbb egyesületként, majd pedig átalakultunk szövetséggé. Magamat az alapítók között tartom számon. A cél az volt, hogy az értelmi fogyatékossággal élő és halmozottan sérült embereknek sportolási lehetőséget biztosítsunk, és ezzel javítsuk az életminőségüket. Nem kell, mondanom, hogy sportnak milyen sok jótékony hatása van. Úgy gondolom, hogy a célunkat teljesítettük, és büszke vagyok arra, hogy a Magyar Speciális Olimpia Szövetség manapság is nagyon jól működik.

ZA: Később a szövetség társelnöke is lett. Hogyan emlékszik vissza erre a feladatára?

VF: Ezt a tisztséget nem teherként, nem feladatként éltem meg. Csupán a magam szerény eszközeivel igyekeztem segíteni az MSOSZ munkáját. Jobbítani szerettem volna sportolóink helyzetén és lehetőségein. Az edelényi intézmény vezetőjeként is hasonló célok vezérletek, ahol több mint kétszáz fogyatékos „gyerekem” volt.

ZA: Mi az az erő, ami most is összetartja a Speciális Olimpia Mozgalmat?

VF: A sport szerette, a sikerélmények, a tiszta szabályok, a sportolók tisztelik egymást, és elfogadják azt, ha a másik jobb náluk.

ZA: A hosszú évek alatt milyen élményeket gyűjtött össze a speciális olimpikonokkal?

VF: Rengeteg örömteli és megható pillanatnak lehettem a részese. A sportolókkal beutaztuk a világot, jártunk Amerikában, Kanadában, Japánban, Kínában és Európa számos országában. A sport által mindenfelé eljutottunk velük. Volt egy halmozottan sérült társunk például, aki hallássérült is volt, többek között. A futásnál az első rajt nem sikerült, többen kiugrottak a másodiknál, ő beragadt, és végül negyedik lett. Végül én vettem át a negyedik helyezéséért járó szalagot, mert ő nem akart elmenni az eredményhirdetésre. Volt egy erőemelőnk, akinek 125 kiló volt a legjobbja fekvenyomásban, de ezzel nem lett volna dobogós. Végül 135 kilót teljesített, és ezüstérmes lett. Megcsinálta! Hihetetlenül boldogok voltunk!

ZA: Nemrégiben egy állami díjban részesült. Mit jelent ez Önnek?

VF: Már 2006-ban nyugdíjba vonultam, úgyhogy ez egy igazi meglepetés volt számomra, természetesen pozitív értelemben. Nagyon nagy megtiszteltetés, amelyet reményeim szerint a tényleges teljesítményemért, a munkáért kaptam!

Szerző (forrás): Zana Anita
2018. May 22. 10:40

Partnereink

Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.