A sport és a család egysége - Interjú egy szervátültetett fiatalemberrel

atletikaob201700281.jpg

Szabó Donát 1992-ben született. A veleszületett lactacidosis miatt megkésett a mozgásfejlődése. A mozgáskoordinációs problémák javulása érdekében különböző fejlesztésekre kellett járnia. Tizennyolc éves korában váratlanul leállt a veseműködése: veseelégtelenség, dialízis, vesetranszplantációs várólista. A veseátültetés után kezdett sportolni a Trappancs vezetőjének buzdítására.

Az atlétikát nagyon megszerette, az élete részévé vált, hetente többször jár edzésre. Rövidtávú futóként minden verseny előtt az a célja, hogy egyéni csúcsot fusson: ez rendszeresen sikerül. 2013-ban részt vehetett a Dél-Afrikában rendezett Szervátültetettek Világjátékán, majd 2014-ben a Szervátültetettek Európa-bajnokságon Krakkóban. 2015-ben a British Gamesen 200 méteres síkfutásban a negyedik helyet szerezte meg, majd 2016-ban a Szervátültetettek Európa-bajnokságán sikerült felfutnia a dobogóra: bronzérmes lett. 2017-ben a Szervátültetettek Világjátékain a 100 méteres síkfutásban tizenegyedik, míg a 200 méteres síkfutásban kilencedik lett. A jövőben szeretné bizonyítani, hogy eredményein tovább tud faragni.

A transzplantált fiatalember dolgozik és sportol egyszerre. Edzői között van édesapja és testvére, édesanyja pedig a legnagyobb szurkolója. Interjú Szabó Donáttal.

Zana Anita: Ha jól tudom, 2013 óta járod a transzplantáltak világversenyeit. Melyik eredményedet emelnéd ki?

Szabó Donát: Igen, az első világjáték amin részt vettem Dél-Afrikában, Durban városában volt 2013-ban. Eredmény szempontjából a 2016-os finnországi vaantaa-i versenyt emelném ki, ahol 200 méteres síkfutásban harmadik helyezést értem el. A legnagyobb élményt pedig a dél-afrikai verseny jelentette.

ZA: Az idei Világjátékokkal kapcsolatban milyen érzéseid és emlékeid vannak?

SZD: Az idei, malagai verseny más szempontból volt különleges. Már a verseny előtt is fantasztikus érzés volt, hogy annyi támogató olyan sok pénzzel járult hozzá az utazásomhoz. Családtagok, ismerősök, ismeretlenek nyújtottak támogató segítséget, amit nem tudok eléggé megköszönni. Mindehhez a testvérem - aki az egyik edzőm - is nagyban hozzájárult, ráadásul a verseny idejére ki is utazott hozzám, hogy mellettem legyen és erőt adjon. Még egyetlen külföldi versenyen sem volt velem családtag, így a bátyám ottléte nagyon sokat jelentett nekem. Nemcsak a versenyen volt mellettem, hanem ketten együtt el is tudtunk menni kicsit várost nézni, feltöltődni. Ő - az elmondása szerint - a versenyek alatt jobban izgult, mint én.

ZA: Hogyan lettél atléta?

SZD: A transzplantáció előtt szinte semmit nem sportoltam, csak a testnevelés órákon vettem részt. A szervátültetés előtti hónapokban, az egyéves dializálásom alatt a testvérem foglalkozott velem, gyógytornára jártam hozzá. A transzplantáció után fél évvel kezdtem el erősítő edzésekre járni szintén a bátyámhoz, aki egyben személyi edző és a mai napig foglalkozik velem heti szinten. A műtét után rehabilitációs, majd erősítő és stabilizációs edzésekkel segítette sportolásomat.

Az atlétika melletti elköteleződés akkor indult el, amikor a Trappancs Egyesület elnöke, Feszt Tímea megkeresett azzal, hogy találjuk ki, mit szeretnék sportolni a számunkra lehetséges sportágak közül. Azért döntöttem az atlétika mellett, mert édesapám atlétikaedző volt nagyon sokáig és az atlétika iránti szeretetet átadta nekem. Igaz, nagyon sokáig csak elméletben.

Budapesti lévén a Honvéd pályára kezdtem járni a Magyar Szervátültetettek Szövetségének edzőjéhez, Jung Ágneshez, heti két-három alkalommal. Nagyon sokat köszönhetek neki. Az atlétika iránti szeretetem megerősödött, már nem is tudnék mozgás nélkül élni. Atlétaként nehéz dolgom van, mivel a szervátültetés előtt nem sportoltam, hiányoznak a fiatalkori alapok. Így nagy kihívás a mezőnyhöz való felzárkózás. De minden versenyen önmagam legyőzését tűzöm ki elsődleges célként. Az élet érdekes fordulataként tavaly ősz óta édesapám lett az edzőm.

ZA: Betegségedről és transzplantációdról mit érdemes tudnunk?

SZD: Három hónapos koromtól kezdve kellett orvosokhoz járni velem, hogy a veleszületett lactacidosis okát megtudják. A megkésett a mozgásfejlődés miatt másfél évesen álltam fel és két és fél évesen tettem meg az első lépéseket. A mozgáskoordinációs problémák javulása érdekében különböző fejlesztésekre kellett járnom. Érettségi közben, egy hónappal a tizennyolcadik születésnapom előtt váratlanul leállt a veseműködésem. A veseelégtelenség oka genetikai, ami korábban nem derült ki, bár évek óta gyengítette a szerveztem. Egy ideig a Gyermekklinikán végezték a művesekezelésemet, majd egy évig itthon éjszakánként én magam végeztem a hasi dialízist egy gép segítségével. A családtagjaim egyből felajánlották a veséjüket, édesanyám nagyon szomorú volt, mert összeférhetetlenség miatt nem lehetett ő a donor, édesapám viszont jó élődonornak bizonyult a kivizsgálások során. Már megvolt az időpont az élődonoros vesetranszplantációra, amikor váratlanul kaptam egy telefont: veseriadóm volt, a budapesti Transzplantációs Klinikán egy pont nekem megfelelő vesével vártak. Az a műtét sikeres lett, azóta - azaz 6 éve - jól működik a vesém. Sokszor gondolok hálás szívvel arra, aki hozzásegített az új életemhez és remélem, hogy odafent is büszke rám.

ZA: A sport és munka hogy fér meg egymás mellett?

SZD: Nehezen. Nagyon megváltozott az életem, amióta dolgozni kezdtem. Egyáltalán nem könnyű összeegyeztetni a munkát a sporttal, nemcsak az időhiány miatt, hanem azért is, mert ha munka után edzeni is megyek, akkor még fáradtabban érek haza. Az edzéseim számát muszáj volt csökkenteni, de így is heti két-három alkalommal ott vagyok. Ugyanakkor az edzés nagyon jól levezeti a stresszt, változatlanul szeretek erősíteni, futni, mozogni.

A sport sok mindenre tanít folyamatosan: kitartásra, türelemre, küzdésre, célok kitűzésére. A bátyám mottója volt az idei verseny előtt, hogy:

Mi mindig ott leszünk egymásnak!

Nem sokan mondhatják el, hogy édesapjuk és a testvérük az edzőjük. Édesanyám a legnagyobb szurkolóm, a Trappancs-os csapattársaim a barátaim. Valahogy mindig jó helyre fújt a szél és ezek együtt erős és biztos hátteret adnak az életemnek, amiért nagyon hálás vagyok.

Szerző (forrás): Zana Anita
2017. October 30. 10:10

Partnereink

Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.