A májtranszplantált fiatalember célja: "Kijutni az Európa-bajnokságra!" - Interjú Déri Dáviddal

deridavid4.jpg

Déri Dávidnak 15 éves korában derült ki, hogy Wilson kórja van, mely miatt néhány hét után májtranszplantációs várólistára került és még abban az évben meg is történt a sikeres májátültetés a budapesti Transzplantációs és Sebészeti Klinikán.

Egy évvel a májtranszplantáció után már sportolt, de a Trappancs csapatához és a szervátültetettek sportjához 2016 végén csatlakozott. Úszásban szeretne kimagasló eredményeket elérni.

Dávid nemzetközi versenyen még nem szerepelt, de hazai eseményeken sok alkalommal bizonyított már. Célja a 2018-ban Szardínián megrendezésre kerülő Szervátültetettek és Művesekezeltek Európa-bajnokságára való kijutás, és ott minél jobb eredményt elérni.

Interjú Déri Dáviddal.

Zana Anita: Mit kell tudni betegségedéről? Hogyan derült ki?

Déri Dávid: Az alapbetegségem genetikai eredetű, a máj nem tudta a szervezet számára üríthető formába alakítani a rezet. Ennek következtében ez akkumulálódni, lerakódni kezd különböző szervekben. Az, hogy nekem ez a betegségem, csak a májtranszplantációt követően lett teljes mértékben igazolt.

A gimnázium első évének telén meghíztam: karácsony, változó testalkat, stb.. Sok mindenre rá lehetett fogni a miértjét. Nem voltam sohasem a legjobb futó, de mindig kitartó voltam és így nem olyan rossz idő alatt teljesítettem 5-10 kilométeres távokat. Az egyik ilyen szintfelmérőn utolsónak értem be, ekkor már megfogalmazódott a kérdés: mi van velem? Egy tavaszi kirándulás után annyira felvizesedtem, hogy már fájdalmat okozott. Ekkor a háziorvos beutalt a makói körzeti kórházba, ahova befektettek. Éjfél után ébresztettek, hogy a vérvétel eredményei alapján nagyon rosszak a májenzim értékeim. Kérdések hada.. Majd elmondták, hogy a szegedi gyermekklinikára küldenek. Sok osztályt bejártam ott, mert nem tudták mi lehet a gond, közben plazmaferezist kellett alkalmazni, mert már alig látta el a májam a feladatait. Meg kell említenem ebből az időszakból dr. Bereczki Csabát, akinek az osztályán kötöttem ki végül. Ő számomra is mindig érthető formában közölte mik az új fejlemények, ami fontos volt ahhoz, hogy a „legalább valamivel számolhatok” érzése meglegyen.

ZA: Betegséged miatt májtranszplantáción kellett átesned? Hogyan emlékszel minderre vissza?

DD: Egyre rosszabbul voltam és nagyon sok feltételezés után - ekkor még biztos eredménnyel nem tudott egy vizsgálat sem szolgálni - transzplantációt javasoltak az orvosok. Elkezdődtek a kezelések mellett az ehhez szükséges vizsgálatok is. Megkezdődött a budapesti Transzplantációs Klinikával a konzultáció az orvosok között, majd párszor személyesen is fel kellett utaznom. Nem sokat voltam kórházban azelőtt, de 2015 áprilisától szeptemberig - a sikeres transzplantációmig - rengeteg vizsgálaton és kezelésen estem át. A májátültetés után még a kórházban volt egy kilökődési reakcióm, de ezt sikerült megfékezni és hat hét múlva újra otthon voltam.

ZA: Ha jól tudom körülbelül egy éve csatlakoztál a Trappancshoz. Hogyan találtál rá az egyesületre? Miért az úszást választottad?

DD: Igen, a Trappancs fiataljai - kisebbeket és nagyobbakat is beleértve - hasonló dolgokon mentek keresztül, mint én. Ezek a megélt akadályok, valamint a közös beszélgetések olyan egyedi társasági, baráti kört hoznak létre, amelyet igazán csak mi, Trappancsok érthetünk meg. A sport és a közös események összekovácsolnak minket. Ehhez jön hozzá, hogy sokunk munkába állás előtt áll vagy már dolgozik. Számomra fontos, hogy lássam, fiatalként be tudok kapcsolódni a felnőttek világába, valóban volt értelme az átültetésnek.

Azon a napon, amikor Kóka Zoltán vesetranszplantált sorstársammal - majd Feszt Tímeával a Trappancs egyesület elnökével - egymásba botlottunk, éppen a kötelező éves kontroll ultrahang vizsgálatra vártunk mindketten. A vizsgálat után Zoli és Timi vártak, aki bemutatta az egyesületet és elmondta milyen sportolási lehetőségek vannak. Mindig is nagy vágyam volt úszóedzésekre járni. A sportág iránti szeretetet erősítette meg bennem az FTC triatlon szakosztályában oktatató két úszóedző is Pécsi Annamária és Mesterházy Roland, akik a transzplantáltak úszóedzéseit is vezetik.

ZA: Mennyi időt töltesz edzéssel?

DD: Lehetőség szerint minden hétköznap reggel járok úszni, de igyekszem a heti minimum háromszor egy órát betartani. Az úszás mellett szeretném a triatlont is kipróbálni, ezért hol kerékpáredzésekre járok délután, hol pedig futni járok esténként. Ezen sportágakhoz elengedhetetlen a folyamatos nyújtás és erősítés, a gyakorlatokat szintén szabadidő függvényében kisebb nagyobb intenzitással elvégzem.

ZA: A sport mellett mi az, ami kitölti mindennapjaid?

DD: Vegyészmérnöki MSc diplomámat szeretném megvédeni a Műegyetemen, emellett már dolgozom. Ha tehetem, könyveket olvasok, szeretem a szépirodalmat, valamint sci-fi és fantasy regényeket is. Az idővel egyre nehezebb, de igyekszem a régi baráti kapcsolatokat is ápolni, valamint a sportnak köszönhetően számos új ismeretséget kötöttem.

ZA: A sportban milyen céljaid vannak?

DD: Már a transzplantáció után is elkezdtem hosszútávokon futni, de sosem jártam edzésre, ahol megmondják, hogy kell helyesen és hatékonyan csinálni az egyes mozdulatsorokat. Ez egy teljesen új élmény, érezhetem és a versenyeken láthatom is magamhoz képest mennyit fejlődtem. Ehhez ad hozzá a közeg, az FTC triatlon szakosztályában levő edzők és edzőtársak, akik közt vannak sorstársak, dolgozó anyukák és apukák, élsportolók és gyerekek.

Szerző (forrás): Zana Anita
2017. November 21. 06:32

Partnereink

Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.